Mind hallottuk már életünkben, nem egyszer, nem kétszer, hogy „a barátait megválaszthatja az ember, a családját nem”. A családodat készen kapod, jobban mondva ők kapnak téged, mikor megszületsz.

Több barátomat hallom - amikor konfliktus van a családban - arra hivatkozni, hogy de hát mégiscsak rokon, na. Meg kell neki bocsátani, el kell neki nézni. Mert rokon. A régi időkben még nagy szó volt a rokonság. Ismerte mindenki még a harmadik unokatestvérét is, sőt, a családi összejövetelekre hivatalos volt az egész pereputty. Még a fekete bárányok is, mert hát ők is rokonok. Kivéve, ha addig nem lettek kitagadva a családból. De akkor is számon voltak tartva. Ma már, én pl. nem tudnám megmondani biztosra, hogy kik is a másod unokatestvéreim.

Nem tudom, hogy a kitagadás felfelé is működött-e, vagy csak az embernél fiatalabbat lehetett kitagadni a családból, de én szívesen megtenném 1-2 idősebb rokon felé.

Egyszer hallottam valakitől, hogy a családfa is olyan, mint az igazi fák. A beteg ágakat le kell metszeni.

Persze nem szó szerint értem, nem azt mondom, hogy ha van egy súlyos beteg a családban, akkor vessük ki magunkból. Viszont tény és való, hogy vannak olyan személyek a családban, akik csak mérgezik a fát, mérgezik a körülöttük élők lelkét. Akik már annyi családi ünnepet rontottak el, annyi bosszúságot, majd szomorúságot, végül mérhetetlen dühöt okoztak, akikre nem tudok úgy gondolni, hogy ne szökjön fel a vérnyomásom 240-re. Hány esélyt kell adni valakinek csak azért, mert rokon? És mit lehet tenni akkor, ha már ő sem akar a családhoz tartozni? Elvágja a szálakat, nem tartja a kapcsolatot.

A mi családunkban van ilyen. Sosem volt könnyű eset, most még annál inkább nem. De most ő maga döntött úgy, hogy nem vagyunk már a családja. Sokan nehezen fogadják ezt el, nem akarják elengedni, hívják, keresik, de nem reagál. Persze a Facebook-on nagyon boldog az új barátaival. Na ők még nem tudják, mit vállaltak.  

Vígasztalom a családtagokat, hogy így jobb lesz mindenkinek. Nem nekünk kell bosszankodni miatta, ha legközelebb verekszik, megverik, kórházba kerül, ittasan kiabál az utcán vagy sokadszorra is elhagyja a gyerekeket. Hagyni kell elmenni. Megkönnyebbülést érzek, ha arra gondolok, hogy nem kell többet meghívnom se karácsonykor, se szülinapra, se a majdani lagzimba. A családját igen, őt nem. Nekem ő már egy senki. Én őt lemetszettem a családfa-ágról. És szerintem ez így helyes. Ha a mindennapokban arra törekszünk, hogy elkerüljük az energiavámpírokat és azokat, akik nincsenek ránk jó hatással, akkor a családon belül miért ne tehetnénk meg???